Szellemünk útja

 

Ősi energiánk forrása

a

SZELLEM

Ősidők óta létezünk a földi világban. A Föld, mint éltető elem ad energiát mindennek, ami él és mozog, mindennek, ami látható, s láthatatlan. Öt ősi elemet (tűz, víz, levegő, föld….) különböztetünk meg világunkban, s az öt ősi elemben ott a tudás, ott a Szeretet, az ötödik összetartó erő amiben megteremthetjük mindazt, amiért idelent élünk.

Mi is ez? Mi az a fontos erő, energia mellettünk, ami mind az öt ősi energiát magában hordozza?

Az erő bennünk van, s mégis rajtunk kívül áll. Az erőben ott él a tisztaság, az energia, amit odafent képviseltél, ott él a szeretet, amit Istentől kaptál, s ott él a belső vágy arra, hogy idelent a Földön beteljesítsd önmagad. Meg tudjuk-e különböztetni magunkat az összes többi energiától, ami körbevesz? Nézz körbe! Azt gondolnád nincs körülötted semmi, csak levegő, csak a puszta tapintás által megtapasztalható valóság. Tévedsz. A valóság ezen kívül áll.

A valóságban nem létezik tér és idő, a valóságban egyetlenegy létező ősi forrás van:a Szellem.

A szellem az, aki irányítani próbál, a szellem az, aki törekszik a tiszta, őszinte életre idelent a földi világban. A szellem az, aki megpróbál velünk együtt működni még akkor is, ha mi képtelenek vagyunk felismerni őt. Kell-e egyáltalán felismerni őt, vagy elég, ha elfogadjuk létezését, s azáltal úgy cselekszünk, hogy tudjuk ő egy olyan égi csatorna számunkra, aki által befogadhatjuk a legszeretetteljesebb érzéseket, s elérhetjük az égi világ támogatottságát anélkül, hogy bármilyen másik energiára szükségünk lenne. Meg kell tanulni velük együtt élni, s el kell fogadnunk, hogy földi létezésünk egyetlen kulcsa a szellem, s szellemünk fejlődése által tudunk idelent létezni úgy a földi keretek között, amiben elérhetjük mindazt, amiért leszülettünk. Szeretet, béke harmónia az, ami bennünk kellene, hogy legyen, de képtelenek vagyunk megteremteni mindazt akkor, ha nem látjuk át a test-lélek-szellem egységét, s szellemi létezésünk legalapvetőbb pilléreit.

A szellemünk az ősi energia egyik képviselője.

Egy hatalmas erő, ami képes megteremteni számunkra mindazokat a lehetőségeket, s feltételeket, amire a földi világunkban szükségünk van, s amire a földi korlátainkon túllépve megérinthetjük a tiszta, igazi valóságot.

Szellem.

Ijesztő, néha félelmet keltő kifejezés a maga földi értelmében. Nem előbbre visz, hátráltat – gondolkodásunkban megjelenő kép a szellemről, s a szellemvilágról.

De kérlek ne higgy a hiedelmeknek. Mi emberek „ragasztottuk” rá a „nem létezőre”, a megfoghatatlanra a szellem szót, mert ami nem érzékelhető, mégis változást képes elindítani, félelmet keltő az emberek többségében. A szellem nem más, mint egy hatalmas energia, amely képes megteremteni égi-földi valóságunkat. Mi történik a leszületés pillanatában?

Megfogantatás pillanatában létrejön a fizikai test, ami fejlődik az anyaméhben, s így létrejön a hármas egységünk fizikális megnyilvánulása.

Abban a pillanatban, amikor megfogan a gyermek, megkapja az Isteni szikra legmagasabb szeretetegységét, a LELKET.

A lélek nem más, mint a legmagasabb szintű szeretetrezgés abban a tisztaságban, ahonnan leszülettünk. Hatalmas szeretetburok, ami bennünk él életünk végéig. Nem kell mást gondolni, csak azt, hogy mindaz a valóság, amit odafent megéltünk, idelent az égi világ egy része.

Vagyis lelkünk az égi világ egy „hatalmas” szelete, a SZERETET. Ehhez a hármas egységhez kapcsolódik a SZELLEM.

A megfoganás utáni 3-4. hónapban, legkésőbb a megszületés pillanatában ott van mellettünk szellemünk, aki véd, óv és irányít, hogy minden úgy történjen, ahogy odafent elterveztük.

A szellem nem más mint saját fizikai létezésem isteni megnyilvánulása, avagy egy hatalmas energia mögöttünk, aki próbál irányítani életünk különböző szakaszaiban. Nem más, mint egy hatalmas erő, aki odafönt is létezett, s aki azért született le és öltött fizikai testet, hogy életútja során megtapasztalja a földi energiák között a szeretetet, s megélje ugyanazt a tudást és harmóniát idelent a földi világban, mint odafönt. Lássuk csak, mi is történik! Megfogan a gyermek, s íme a fizikai test, s lélek már készen áll arra, hogy földi világunkban beteljesítse önmagát. De a szellem az, aki hozza mindazokat az információkat, amiket egykor megtapasztaltunk, amiket egykor megéltünk, amiket a mostani életünkben fel „kellene” használnunk mindahhoz, hogy beteljesítsük isteni küldetésünket itt a földi világban. A szellem az, aki odafönt megtervezve mostani földi életünket hatalmas energiát fektet abba, hogy tereljen, vezessen minket, vagyis a fizikai testünket, ezáltal tudatunkat.

Nehéz küldetés ez akkor, amikor az emberek legnagyobb része csak a földi, fizikai javak megszerzésén fáradozik, s elutasít mindennemű isteni energiát, amit ő saját maga is képvisel.

Nem egyértelműen bizonyított a létezése a szellemnek?

Nem, egy tény, mert számunkra a bizonyíték a fizikális megnyilvánulás. De vajon gondolkodtál-e már azon, hogy egy-egy élethelyzetben miért vagy annyira feszült, egy-egy találkozás alkalmával miért gondolod azt, hogy éppen tegnap gondoltam, hogy összefutnék vele, vagy egy-egy apró történés az életedben olyan megtervezett és precíz, hogy magad sem érted miért. Hát elmondom Neked. A szellemed az, aki tervez, a szellemed az, aki megpróbál mindent elkövetni annak érdekében, hogy az égben elhatározott isteni tervhez igazodva, a bevállalt élethelyzeteket, feladatokat (karmákat) előkészítve felkészítsen téged isteni fejlődésed magasabb szintjére lépéssel arra, hogy megéld földi világodban ugyanazt, amit odafönt elterveztél.

A terv szellemed produktuma.

A terv, amiben eldől ki hová születik le, ki mit vállal fel életfeladatként, s ki az, aki többet, s aki kevesebbet „kap” az életben mind-mind a szellemed tudatos tervezése.

Odafent a leszületés pillanatában ő még aktívan konspirál, s próbál minden körülményt megteremteni ahhoz, hogy odalent (vagyis a Földön) megteremtődjön az az optimális környezet, amibe meg kell érkezned. Ne hidd, hogy nem tervszerűség van mindebben. Isteni világunk, s minden univerzális erő a tervszerűségen alapszik, s minden, ami körbeveszi földi világunkat, s ebben téged is egy purgatórium, amiben isteni küldetésed éppoly fontos, mint a legnagyobb földi vezetőké. Nem kell különbséget tennünk a között ami benned van, s a között, ami másokban él, mert Te éppoly fontos, és tökéletes egységet képezel, mint akik körbevesznek téged, akár tágabb értelemben is. Ne hidd, hogy kevésbé vagy fontos. A Te szellemed ugyanolyan fontos feladatot vállalt fel az égi világban, s ugyanolyan energiákkal készült, s kitart földi küldetése mellett, mint más. Meg kell találnod az a hitet, s erőt, amiben ott élsz Te és ott él a szellemi létezésed, azt az erőt, amiben még szorosabbra fűzheted a kapcsolatot isteni energiáddal, a szellemeddel. Vagyis, hogy egyértelmű legyen a megfogalmazás, s mindaz, amiről eddig beszéltem.

Testünk egy ékszerdoboz”, amiben ott él a legnagyobb kincs a lélek, s ott van a tiszta földi erő az ego. A dobozban ott él a szeretet, a szív hangja, s ott él a tudás, az ősi kincs, a szellemi létezés, ami nem más mint a földi megnyilvánulás egy szelete.

A tudat és tudattalan mind-mind összekapcsolódik a szellemmel, mind mind abból él, amit a szellem tanít, s tanított évezredek folyamán. Vagyis, hogy szellemünk csak képzelet-e vagy valóság, azt hiszem már nem kérdés számodra.

A szellem irányít, a szellem vezet, s a szellem az, aki a tudatos, s tudattalan Én-emet próbálja terelgetni afelé, hogy mind teljesebb, szeretetteljesebb életet élhess idelent. A szellem rajtunk kívül áll, s mégis hat ránk. A szellem egy hatalmas energia mögöttünk, mégis oly mértékben próbál irányítani minket, hogy észre sem veszed.

Minden szellem összekapcsolódik a megszületés pillanatában a fizikai testtel, s a lélekkel. A lélek mintegy szimbólum a földi megfogalmazásokban, de tulajdonképpen a lélek egy hatalmas szeretetenergia a szív és gyomor közti részen, egy hatalmas erő, amiben ott él a legmagasabb rendű szeretetrezgés. Ott él az a fény és harmónia, ami csak azon a szinten lehetséges, ami felé törekszünk, amiben kiteljesíteni szeretnénk önmagunkat. A lélek mindazon érzéseket őrzi, amiben egykor megtanultunk szeretni, amiben egykor megtanultuk elfogadni a másik szeretetét, amiben egykor elbuktunk, amiben egykor még több szeretetet adtunk, mint kellett volna, vagy amiben egykor megteremtettük mindazt az erőt, amiről annyit írnak mások. Vagyis a szeretet minden apró rezgését, legyen az „negatív” „pozitív” értelemben megélt rezgés, érzület, őrzi a lélek lenyomatként.

Ez csak úgy tisztulhat ki, ha a szellemi tisztaság is elindul bennünk, s felvállaljuk mindazt, amit odafent képviseltünk. A szellem tehát fejlődni akar, s tanítani a testet arra, hogyan élje meg önmagát a földi világban.

A szellem élethelyzeteket teremt, hogy megtanuljuk szeretni, s elfogadni önmagunkat, s a legnehezebb pillanatokban is elfogadni, s szeretni másokat. A szellem rajtunk kívül áll és mégis bennünk, a szellem rajtunk kívül tevékenykedik, s mégis bennünk indít el változásokat, s az életünkben. A szellem maga a program, amit az égi világban megkaptunk, s szellem nem más, mint maga a szabad akarat, amivel meg kell teremtenünk saját valóságunkat. Vagyis a szellem összességében mindaz az energia, ami elindít az utunkon odafent, ami vezet minket idelent, s ami halálunk után is megmarad a legtisztább értelemben. Vagyis halálunk pillanatában a földi testünk leválik teljesen a szellemről (por és hamu szokták mondani), a lélek visszatér a hatalmas szeretetrezgés szintjére, vagyis abban a szeretetgömbbe, amiben a többi ember lelke is várakozik a leszületésre, a szellem pedig elhagyva a földi síkot, egy földközeli, úgynevezett köztes síkban marad rövid ideig, hogy letisztuljon, s elindulhasson az égi világ felé. Itt kell elengedni minden fizikális kötöttséget, minden érzést, ami a fizikai sík közelében tart minket, s nem engedi, hogy tisztulás útjára lépve az égi világ kapuin átlépve elinduljunk a szeretet útján.

A köztes síkban megtörténhet mindaz, ami idelent a fizikai világunkban megéltünk, mert amíg nem tudunk elszakadni teljese mértékben Földön megélt életünktől, fizikai érzéseink lesznek még úrrá rajtunk. A fizikum mintegy „lehúzó” erő tart sok szellemlényt vissza a köztes síkon, s meggátolja azt, hogy tovább léphessenek a tisztulás útjára. Hogyan is értem? A fizikai síkon megélt fájdalom, bánat, szomorúság, indulat, elfojtás……..mind-mind bennünk él a köztes sík keretei között, ahogy igazából 2-3 hetünk lenne az elengedésre, de mindez gyakran igen kevésnek tűnik ahhoz, hogy elengedjünk minden földi érzést magunkból, vagyis szellemünkből. Ne hidd, hogy a szellemi lények nem gondolkodnak.



Mivel, ahogy leírtam a tudatos-tudattalan Én-re hatással van a szellemünk, s irányít minket itt földi világunkban, így átlépve fizikai korlátainkon (elhagyva a földi testet – túlvilág…) még inkább felerősödhetnek bennünk a fizikai síkon megélt fájdalmak, bántalmak….amiktől nem tudunk elszakadni. Ezért kell már földi életünkben törekedni arra, hogy az itt megélt tisztaság legyen a fő vezérfonal, s a szeretet, ami bennünk él isteni küldetésünk folytán, s nem a „negatív” érzések (irigykedés, harag, indulat, agresszió…) kellenek, hogy legyenek életünk fő irányítói.

A köztes síkról már egyenes út nyílik a tisztulás felé. Az égi világ kitárja kapuit, s elérkezik a sok könyvekben olvasott „számonkérés” pillanata. Kérlek, ne gondold, hogy mindez olyan nehéz, s „vallatás” előtt állsz. Szó sincs róla! Két kérdés hangzik el rendszeresen, amiben meg kell látnod önmagadat, a leélt életedet, s önmagad „bírája” Te leszel elsősorban, nem Isten, s más égi energiák!

Nem kell mást tenned, csak átélned azt, amit idelent éltél. Mit kérdeznek Tőlünk? Boldog voltam-e idelent a földi világban? Beteljesítettem-e az életfeladatomat, amiért leszülettem?

Általában a válasz nem és nem teljesen. Nos ez elég gyatrának hangzik, de elmondom Neked kedves Olvasó, hogy az esetek nagy többségében ilyen választ adunk saját életünk kapcsán. Mert az égi világ nem aszerint mérlegel, hogy ki, mit, hogyan tett idelent a földön, hanem aszerint, hogy mennyire élte meg önmaga szeretetét, s mennyire élte meg mindazt a feladatot a szeretet jegyében, amiért leszületett. Meg kell tanulnod ezért önmagadat szeretni! Meg kell tanulnod önmagadat elfogadni, s aszerint élni, amit a szíved diktál, abból meríteni újabb és újabb erőt és energiát. A földi létezés minden forrásában elveszni látszik az az erő, amit lehoztál magaddal, s ezt nem hagyhatom.

Nem hagyatja az égi világ, hogy minden ember önmaga foglyaként a fizikális valóságba belesüllyedve, fizikális javakat hajszolva megteremtsen magának egy olyan valóságot, mely nem önmaga boldogságáról szól igazán, hanem a hajszolt fizikai javakról.

Öröm egy új autó, öröm egy új lakás, vagy akár egy használt is, s öröm mindaz, amit megszerzünk életünkben. De elgondolkodtál-e azon, hogy vajon mennyire mély ez az öröm? Áthatja-e az egész szellemedet, testedet, lelkedet ez a fajta öröm? Vagy csupán az ego öröme ez…..? Az ego teremtette örömforrás mindaz, amit megszerzel idelent a Földön? Nem vajon az-e az öröm, ha segíthetsz másoknak úgy, hogy belülről azt érzed, annyira jól esik adni, vagy segítesz magadon úgy, hogy elindulsz a tisztaság, őszinteség útján, s szeretettel megéled életed legnehezebb helyzeteit, s büszkén felállva azt mondod, lehet, hogy rosszul döntöttem egykor, de akkor is megéltem azt, amit most ebből adódóan meg kellett, s nem érzem azt, hogy elhibáztam volna akkori döntésemet, mert akkor éppen azt kellett megélnem. Nem kell a múltban élni, csakhogy elhitesd magaddal, hogy nem vagy elég jó, mert hibáztál. Nem kell önmagadat vádolni olyan dolgokkal, amiben igazából felvállaltál egy karmát, egy feladatot, hogy teljesítsd.

Éld meg azt a valóságot, amit kell, de arra törekedj mindig, hogy őszintén merd felvállalni azt, amiben a szíved az iránymutató. A szíved az, aki kell, hogy irányítson Téged, s nem az ego.

Nem szabad elhinned, hogy minden, amit az anyagi világ kínál vagy ad számodra az örömöd legfőbb forrása. Nem szabad azt hinned, hogy minden, amit mások adnak Neked az anyagi- fizikális világban, az az őszinte tiszta szeretet. Nézz körbe! Mennyire tudsz örülni annak, ha odaáll melléd valaki, s megéli mindazt, ami Te vagy, s azt mondja Rád nézve, köszönöm, hogy vagy.

Talán nehéz megtenni eleinte, de mégis ki kell, hogy mondd másoknak, s fel kell, hogy vállald azokat az érzéseket, amik ott élnek mélyen benned, hogy elinduljon mások szívében is a szeretetre való nyílás, s azt merje odafent az égi világ, s önmaga előtt mondani, hogy igen, megéltem a boldogságot, mert szeretni tudtam magamat, s másokat önzetlenül, mindenféle anyagi kötöttség nélkül. Megélni önmagamat, s az életfeladatomat a szeretet jegyében szintén nem egyszerű. A szellemünk leszületés előtt már forgatókönyvet készít saját beteljesítendő feladatáról (feladatunkról), s ehhez próbája tartani magát, s irányítani minket. Földi energiák körülöttünk „szennyezettebbek” nyilván, mint odafent.

A tiszta égi szeretetben minden érzés, feladat végrehajtása egyszerűbbnek tűnik, mint idelent földi világunkban. A szeretet megszépít minden nehézséget, s aszerint, hogy nehezebbnek tűnik egy feladat annál szebb érzést, hogy általa fejlődhetünk. No ez idelent a földi világban kissé másként működik. Megélni nehéz élethelyzeteket nem biztos, hogy annyira nagy „örömforrás” számunkra, sőt elkeserít, megkeserít minket, bezárkózottá, befelé fordulókká válunk, mert azt gondoljuk, hogy az ég különös „kegyetlenséggel” bánik el velünk, sokszor érthetetlennek tartjuk, ami velünk történik, s feltesszük a kérdést, miért pont velem?

Na ez odafent a leírt alapján úgy tűnik még kellemes érzésekkel töltött el minket a szeretet energiákat megélve, mert az adott feladat megoldása annyit jelent, hogy elindulhatunk a szellemi fejlődés útján egy magasabb szeretetrezgés irányába. Hát akkor változtassunk azon, amiben oly sok elkeseredés van számunkra. Gondolkodj el azon, hogy miért kellett átélned, s hidd el, hogy ez a saját fejlődésed miatt történik. Ha nem így gondolod, akkora blokkot alakítasz ki az energiaáramlásodban, hogy egy életen át elhiheted, valóban csak a rossz ér engem, s ez így is lesz.

Ha túl tudsz lépni saját belső megéléseden, s azon a felfogáson, hogy ez csakis azért történik, mert valaki rosszat akar nekem, vagy csupán azért, hogy rossz legyen nekem, akkor tudsz elindulni a szeretet útján, s változtatni saját életeden. Félre ne érts, nem akarom, hogy azt hidd arra tanítalak fogadj el minden másoktól, csupán azt próbálom megértetni veled, hogy nem azért történnek az életedben dolgok, nehéz élethelyzetek, mert azt visszatartó erőként kell, hogy megéld.

Lendülj túl, mert magad fejlődése érdekében kell megtenned.

Kérlek engedd el a múltat, s nyugodtan hangoztasd magadban akár naponta többször is: Elengedem a múltat, s elérem a tiszta szeretet, s harmónia állapotát itt a Földön!

Meg kell élni földi szinten mindazt, amit az égi energiákban megterveztünk, mert e szerint fogom átlátni az égi világban idelent megélt valóságomat. A szeretetben élve elindulhatunk egy még magasabb rezgés felé, s következő leszületésünkkor mindazokat a tapasztalatokat már magunkkal hozhatjuk, amit pozitív érzésként, a szeretet jegyében megéltünk egykor. Vagyis elindulhatok a tisztulás útján, miután végignéztem életemet, s mintegy „kívülállóként” értékeltem azt, s megterveztem milyen fontos dolgokat kell megélnem majd következő életemben.

Földi időszámítás szerint évek is eltelhetnek két leszületés között.

Nem feltétlen kell a leszületés sem választanunk abban az esetben, ha készek vagyunk felvállalni irányító, segítő szerepet más „szellemlények” mellett, akár földi testet öltött, akár égi világban maradt szellemlényekre gondolván. Csupán az a fontos, hogy akkor vállalhatok ilyen szerepet, ha az égi világ kellőképpen felkészültnek tart arra, hogy példát mutassak egykori életeim, s elraktározott szeretetenergiák által másoknak, s elindítsam őket is azon az úton, amit én már végig jártam.

Amennyiben ismét a leszületést „választom”, a szellemem letisztulva felvállal karmikus feladatokat, megtervezi kikhez, hogyan születik le, kik lesznek az életében jelen, kiknek milyen fontos szerepet szán….s jöhet a következő leszületés. Vagyis a szellem az, aki állandó körforgásban van mellettünk, a szellem az, aki a bölcs tanító számunkra, mert ott őrzi előző életeink minden lenyomatát, s próbál minket terelgetni afelé, hogy tisztán, őszintén éljük meg magunk valóságát idelent a földi világban.

A szellemem él és tanít, a testem beszívja az éltető földi energiát, a lelkem pedig képviseli az igazi isteni tisztaságot, így tökéletes a harmónia önmagamban. A szellemem összeköttetés az Ég és Föld között, a testem összeköttetés a fizikai valóság és önmagam megélése között, a lelkem pedig összeköttetés mindennemű szeretet, s bennem élő szeretet között.

Önmagam hite, s teremtése pedig a kapocs a három egység között, hogy beteljesítsem mindazt, amiért leszülettem.

Szeretnék elmesélni egy történetet önmagamról, életfeladatomról, saját megélésemről. Egyszerű példa, mégis oly fontos és tanulságos mások számára.

Sok éven át kerestem a forrást magamhoz, ahhoz a feladathoz, amiért leszülettem, oly sok éven át próbáltam elhinni valóban létezik mindaz, amiben élek, valóban körbevesz az univerzum minden egyes energiája, s fontos vagyok számukra, fontos az, amit közvetítek másoknak, s fontos az, hogy mindebben kellő hitem legyen. Féltem átélni a fájdalmat, féltem megélni a szeretetlenséget, mert azt gondoltam, ha fájdalommal él az ember, megsemmisít minden maga körül, s megteremt magában egy olyan világot, ami már nem teljesen saját önnön energiáit adja. De próbáltam hinni és megteremteni azt a világot, amiben jól érzem magam. Próbáltam elérni azt a tisztaságot, amit egykori életeimben képviseltem, s amit odaföntről hoztam.

Nem sikerült mindig, de most azt érzem azáltal, hogy ki tudok nyílni, s fel tudom vállalni azt, amit odafent is képviseltem, a tiszta égi tudás közvetítését, azt, amiben az emberek olyan bizonytalanok, s képtelenek elhinni, hogy igen is létezik egy rajtunk kívül álló erő, ami „irányít”, segít életünkben, s rákapcsolódva erre az energiára megteremthetjük saját valós energiáinkat idelent a földi világban is, hitet és erőt adott, hogy elinduljak azon az úton, amin rajta vagyok, s neked is el kell indulnod önmagad tisztulása, s megnyílása felé, hogy el tudd hinni, valóban Te saját magad teremted életed alakulását, Te saját magad vállalod fel azokat az égi feladatokat, amiket idelent be kívánsz teljesíteni. Ne félj attól, hogy nem vagy képes önmagadért változtatást kezdeményezni, de tudd, hogy mindig melletted áll egy olyan világ, amiben egykor tisztán, őszintén fel merted vállalni az érzéseidet, vágyaidat, mindazt, amit idelent a földi világban oly nehezen tudsz megtenni.

Nem kell más, csak a szeretet az életedbe, s nem kell más, csak mindazt beteljesíteni, amiben egykor odafent éltél. Ha ez sikerül idelent a földi világban, hidd el nem kell azon gondolkodnod, mi lesz veled, milyen életed lesz, s miből tartod el a családodat, mert szellemed meghálálja mindazt, amit érte teszel, vagyis megéled őt idelent a földi világban. Megadja neked azokat a forrásokat, amikben kiteljesítheted önmagad, s világodat, amiben megélheted önmagad (test-lélek-szellem) úgy, ahogyan tetted égi világunkban. Minden, ami él és mozog körülöttünk, a tudatos világunk része. Megteremtettünk tudatunkkal egy olyan világot, melyben egyre kevésbé érezzük jól magunkat. Megteremtettünk egy képet arról, hogyan kell élni, hogyan kell dolgozni, hogyan kell gyermeket nevelni….ettől kezdve megteremtettük világunk alap pilléreit.

De miből gondoljuk, hogy valóban így kell, hogy működjön világunk?

Miből gondoljuk, hogy mindaz, amit teszünk, ahogyan élünk a tökéletesség felé vezérel minket, s a kiteljesedés irányába mutat?

Gondoljuk csak el….mert szüleim is ezt tanították….szoktuk mondani, mert mások ezt gondolják, vagy ezt várják el tőlem, másokban élem meg azt, amit saját magamban kellene keresnem.

Valóban így kell működjön a világ?

Valóban mások kell, hogy meghatározzák, mi a jó számomra, és mi nem?

S valójában ők honnan tudják, hogy mi a legmegfelelőbb számomra, vagy saját maguk számára?

Értik ők az élet „logikáját”.

Meg tudják-e tanulni, hogy az az ember, akiben nincs szeretet önmaga irányába, s képtelen elfogadni magát, képtelen lesz megtalálni a helyét a világban? S az az ember, aki állandóan mások elvárásainak próbál megfelelni egész életében, valójában képes lesz-e megfelelni az adott pillanatban saját magának? Tudatos létezésünk minden formája teremtés ősidők óta, s teremtés minden pillanatban, mert azért teszünk, hogy az működjön, amit létrehoztunk, amiben élünk, amit láttunk másoktól, ettől kezdve nincs viszonyítási alapunk se, hogy miként kellene, hogy működjön az, amiben mindenki boldogan, felszabadultan, korlátok, kötöttségek nélkül élhet….ez nem vízió. Ez egykor valóság volt, s mára már csak a félelmeink maradtak, mindazok az előző életből hozott negatív energiák, melyeket oly mélyen elnyomunk a tudatalattinkba.

Teremtői vagyunk saját világunknak.

Megteremtjük a körülöttünk lévő valóságot, amiben meg kell találnunk a megfelelő helyet a magunk számára. Így csak is mi saját magunk használhatjuk azt a tudást, ami bennünk van, s ennek megfelelően alakíthatjuk ki saját életünket.

Tanuld meg használni, s kihasználni azt az erőt, ami benned, mondhatnám inkább „mögötted” van, hiszem saját szellemed a legnagyobb útmutató saját magadhoz és összekötő az égi világhoz. Szellemed tisztasága meghatározza önmagad életét, mert minél tisztább a szellem, annál pontosabb információkkal tud ellátni téged, a környezeted, s így rajtuk, s önmagadon keresztül egyre teljesebb, s boldogabb életet tudsz élni. Ez nem csupán illúzió, ez a tiszta valóság, amit sokan nem hisznek, mert képtelenek működtetni saját alacsony rezgésű anyagi világra korlátozódó energiájuk miatt. Ez így nem helyes, mert képtelenek vagyunk mindazokat az örömöket megélni, amiért leszületett a „szellemünk”, képtelenek vagyunk megteremteni önmagunk valóságát.

Mi a különbség a tudatos és tudattalan Énem között.

A tudatos én mindaz, amit látsz, érzékelsz, tapasztalsz, s ezáltal alakítasz ki, vagy fogalmazol meg dolgokról információkat. A tudattalan Én pedig rettentő hamar képes teremteni a külső valóságban megélt, s elnyomott dolgok alapján, emiatt igazán a külső és belső valóság megélése így egy és ugyanaz lesz, mert a külső valóságunkat egy olyan tudattalan Én (tudatalatti) teremtette, ami félelmekkel, előző életbeli energiátlanságokkal volt tele….ezért már nem az az igazi valónk, megélésünk, amit annak hiszünk.



Ezért a tudattalan Én (tudatalatti) erős „szennyezettsége” teremt meg újabb és újabb energiátlanságokat világunkban, legyen ez egy-egy katasztrófa, háború, vagy tömegközlekedési baleset……bármi, ami minden egyes ember tudatalattijában benne van, megteremthet egy olyan közelgő eseményt, amire nem vagyunk felkészülve, éppen azért, mert saját félelmeink által teremtett „jövőt” próbálunk meg túlélni. Ha elgondolkodunk azon, hogy saját félelmeinket képesek voltunk-e valaha egyszer is legyőzni, s azt érezni, hogy minden jól van, s pont így kell, hogy történjenek körülöttem a dolgok….a válasz nem egyértelmű, de leginkább rá kell jönni, hogy nagyon sok helyzetben képtelenek vagyunk félelmeinken úrrá lenni, s változtatni akár berögzött szokásainkon, hozzáállásunkon, vagy akár változtatástól való félelmünkben magától a változást elindító folyamatot is elutasítjuk. Valójában mindezzel azt utasítjuk el, hogy nem akarunk részesülni a jóból, mert elég, ha a félelmeink irányítanak. Így viszont ne is várjuk, hogy változni fog a jelenlegi helyzet, s mindaz, amit évezredek folyam a tudattalan Énünkkel megteremtettünk.

Képtelenek vagyunk megélni mindazt a jót és szépet, amit egykor megéltünk szellemi szinteken, mert el sem hisszük, hogy létezik a földi világunkban is olyan szeretet, amit „érdemes” megélni, amiért „érdemes” dolgozni.

Elhisszük, hogy van egy világ rajtunk kívül – nevezzük akár mennyországnak – s csakis ott lehet megélni a tiszta, igaz szeretetet, s boldogságot.

De tévedés.

Ez megadatott a földi világunkban, s szeretném, ha most élnél vele.

Ezért íródott ez a könyv, amiben megmutatom számodra, hogyan érhetsz el a tisztaság fényében önmagadhoz, hogyan találhatod meg az önmagadhoz, s társaidhoz vezető utat úgy, hogy neked is öröm legyen minden egyes megélés, amit itt a Földön töltesz. Ne akarj beleragadni mindabba a valóságba, amiben élsz, nem akarj megteremteni magadnak több „rosszat”, s ne akarj boldogtalan életet élni.

Segítek, mert szükségem van arra, hogy még többen megéljék mindazt a szeretetet idelent a földi világban, amit egykor odafent képviseltek.

Köszönöm!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon